-
A kutyák testbeszéde sokszor félreérthető, például a farokcsóválás nem mindig jelent boldogságot
-
Az ásítás, a hátára fordulás vagy a fej elfordítása gyakran stressz vagy bizonytalanság jele lehet.
-
A kutya nyalása nem mindig szeretetet fejez ki, sokszor figyelemfelkeltés vagy feszültségoldás
-
A „bűnbánó” tekintet a gazdi reakciójára adott válasz, nem bűntudat
Farokcsóválás: a boldogság jele? Nem mindig!
A legtöbben úgy gondolják, ha egy kutya csóválja a farkát, akkor boldog és barátságos. Ez azonban nem mindig igaz. A farokcsóválás ugyanis nem kizárólag az öröm kifejezése, hanem érzelmi zavart vagy bizonytalanságot is jelezhet. Ha a kutya farka merev, magasan tartott, és rövid, feszült mozdulatokkal csóvál, akkor inkább óvatosnak kell lennünk. Ilyenkor a kutya nem feltétlenül barátkozni akar, hanem lehet, hogy éppen feszült vagy zavarban van. A test többi részének megfigyelése – például a testtartás vagy a fülek helyzete – segíthet eldönteni, valóban barátságos-e az állat.
Ásítás: nem csak az álmosság jele
Amikor egy kutya ásít, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy álmos. Az ásítás gyakran a stressz, a kellemetlenség vagy a feszültség jele is lehet. Például egy állatorvosi rendelőben, egy idegen kutyával való találkozáskor vagy egy túl közvetlen emberi közeledés esetén a kutya ásítással próbálja csökkenteni a belső feszültségét. Ha az ásítást más jelek – például elfordított fej, hátrahúzott fülek vagy ajaknyalogatás – kísérik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a kutya nem érzi magát komfortosan.
A hátára fordulás: mindig simogatásra vágyik?
Kevés dolog tűnik aranyosabbnak, mint amikor egy kutya a hátára fordul, és megmutatja a hasát. A gazdik ezt gyakran a bizalom és a szeretet jelének tekintik, és legtöbbször valóban erről van szó. Azonban nem minden esetben! Egy ijedt vagy nyomás alatt álló kutya is a hátára fordulhat, hogy elkerülje a konfliktust, vagy megnyugtassa a helyzetet. Ha a kutya teste merev, a tekintete elfordul, és láthatóan nem keresi az érintést, akkor jobb, ha békén hagyjuk. A legfontosabb, hogy mindig figyeljük a kutya általános testbeszédét, és ne erőltessük a simogatást, ha ő nem akarja.
„Kutyapuszi” vagy valami más?
Amikor a kutyánk megnyalja a kezünket vagy az arcunkat, hajlamosak vagyunk ezt szeretetként értelmezni. Bár a nyalás valóban lehet a közelség és a szeretet jele, nem mindig erről van szó. A kutyák gyakran azért nyalnak, hogy felhívják magukra a figyelmet, felfedezzék a szagokat és ízeket, vagy hogy enyhítsenek egy feszült helyzetet. Ha például a kutya nyalogatja az orrát vagy a kezünket, miközben simogatjuk, az akár azt is jelentheti, hogy nem érzi jól magát az adott szituációban. A legjobb, ha ilyenkor figyelünk a kutya többi jelzésére, és hagyjuk, hogy ő döntsön a kapcsolatfelvételről.
Bűnbánó tekintet: tényleg tudja, hogy rosszat tett?
Ki ne ismerné azt a jelenetet, amikor a kutya lehajtott fejjel, szomorú szemekkel néz ránk, miután valami csínyt követett el? Könnyű azt hinni, hogy pontosan tudja, mit tett, és bűntudatot érez. A valóság azonban ennél bonyolultabb. A kutyák nem feltétlenül értik, hogy miért vagyunk rájuk mérgesek, de nagyon érzékenyek a testbeszédünkre és a hangulatunkra. A „bűnös pillantás” valójában a gazdi dühére adott reakció, amivel a kutya megpróbálja megnyugtatni a helyzetet. Ezért a büntetés helyett sokkal hatékonyabb, ha a helyes viselkedést jutalmazzuk, és úgy alakítjuk a környezetet, hogy a csínytevések elkerülhetők legyenek.
Fej elfordítása: figyelmen kívül hagy minket?
Amikor a kutya elfordítja a fejét, sokan azt gondolják, hogy egyszerűen nem figyel ránk, vagy szándékosan ignorál. Az igazság azonban az, hogy ez a viselkedés gyakran a kényelmetlenség jele. Ha például valaki túl gyorsan közeledik a kutyához, fölé hajol, vagy bámulja, a kutya fejének elfordításával próbálja csökkenteni a feszültséget. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekli a gazdi, hanem inkább azt, hogy több térre van szüksége. Ha ilyenkor türelmesek vagyunk, és hagyjuk, hogy a kutya maga döntsön a közeledésről, azzal erősíthetjük a bizalmát.
A kutyák világa: tanuljunk tőlük!
A kutyák nem beszélik a nyelvünket, de nap mint nap üzeneteket küldenek nekünk. Ha megtanuljuk helyesen értelmezni a testbeszédüket, az nemcsak a kapcsolatunkat mélyítheti el, hanem segíthet elkerülni a félreértéseket és a kellemetlen helyzeteket is. A legfontosabb, hogy figyeljünk rájuk, és ne tulajdonítsunk nekik emberi érzelmeket vagy szándékokat. A kutyák világa tele van finom jelzésekkel, s csak rajtunk múlik, megértjük-e őket.
Legközelebb, amikor a kedvencünk csóválja a farkát, ásít, vagy éppen elfordítja a fejét, gondoljunk arra, hogy talán többet mond, mint amit elsőre gondolnánk. A kutyák titkos nyelve izgalmas és tanulságos, érdemes odafigyelni rá!
(via Zena)
