A brazil gólgép, aki magyar válogatott lehetett volna, most a gólkirályi címért harcol

Talán kevesen gondolták volna, hogy az előző idényben újoncnak számító NB II-es Tiszakécske a mostani, 2026–2027-es szezonban 11 forduló után egyedüliként őrzi majd veretlenségét a 16 fős mezőnyben.

A hat győzelmet és öt döntetlent jegyző – a cikk írásának pillanatában a tabella 3. helyén álló – csapat egyik legfontosabb láncszeme a 2025 nyarán igazolt Myke B. Ramos, aki bár Brazíliában született, már évek óta rendelkezik magyar állampolgársággal is.

A támadó a mostani szezonban eddig 9 gólt szerzett 12 pályára lépésen, míg a Tisza-partiaknál összességében már 21 találatnál és 7 asszisztnál jár 41 tétmeccsen.

Egy salgótarjáni táborral kezdődött minden

„Egy téli tábor részeként jöttünk harmincan brazilok Magyarországra. Körülbelül egy 15-20 napos történet volt, és azt mondták, ha nekem is tetszik a dolog, és ők is nyitottak rá, akkor maradni is lehet. Hat edzőmeccset játszottunk Salgótarjánban, többek között a Putnok, a Csákvár és a Balatonfüred ellen. Végül én és három másik brazil fiú maradtunk a csapatnál, mert mondták, hogy elkél a segítség a következő 3-4 hónapban“ – mesélt az Indexnek a magyarországi kezdetekről a 34 éves játékos.

Elmondása szerint ő és társai fiatal fejjel rendkívül élvezték az NB III-ban töltött hónapokat: „Megtapasztaltuk a hideget, láttunk havat, a magunk módján nagyon jót szórakoztunk ezen, persze a fókusz közben azon is volt, hogy tényleg segítségére legyünk a csapatnak.”

Myke teljesítménye pedig nem is adott okot a panaszra, a csatár 17 tétmérkőzésen 16 gólt szerzett (12-t a bajnokságban, négyet a Magyar Kupában), ám hiába végzett az NB III Mátra-csoportjának 7. helyén az SBTC, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) 2013-as struktúraváltása miatt (a 87 csapatot felvonultató, hat NB III-as csoportból három lett, ligánként 16, azaz összesen 48 együttessel) a nógrádiak a megye I-be kerültek vissza.

A szezon végén visszamentünk Brazíliába, de aztán hívtak, hogy mégis akad még lehetőség, hogy Magyarországon játszhassunk. Ketten végül visszajöttünk, a másik srác maradt Salgótarjánban, én pedig a Kisvárdához mentem 2013 nyarán

– mondta dicséretes magyarsággal a futballista.

Noha első évében kiesett az NB II-ből a szabolcsi együttessel, a következő szezonban (2014–2015) bajnokként jutottak vissza a másodosztályba, a gólokat egyre csak szóró (58 meccsen 27 találat) játékos ekkor pedig már mint a 23-szoros bajnok MTK Budapest kölcsönjátékosa szerepelt Kisvárdán.

„Bárhol is játszottam, szerettem volna a legtöbb segítséget nyújtani a csapataimnak. Szerintem ezt meg is tudtam tenni, de mivel az MTK-nál töltöttem a legtöbb időt pályafutásom során, így azt az időszakot nevezném a szakmai csúcsnak” – nyilatkozta a 2015 őszén az NB I-ben is bemutatkozó támadó. A kék-fehéreknél viszont nem úgy jött ki a lépés, ahogy azt előzetesen tervezte, így két idény után Szombathelyre került kölcsönbe. De hiába tudott a Haladás színeiben is az élvonalban futballozni, régi formáját nem tudta visszanyerni.

A 2018–2019-es idényt ismét a fővárosban kezdte meg, ám váratlanul egy újabb kölcsönszereplése lehetősége merült fel, ezúttal a Közel-Keleten.

Még 2018 nyarán szóltak nekem, hogy egy csapat az Egyesült Arab Emírségekből érdeklődik irántam, így lehet, oda is tudok menni. Az NB II-ből éppen visszajutó MTK előzetesen nem akart elengedni, mert alapemberként számoltak velem, de végül sikerült meggyőzni a klubot, én meg úgy voltam vele, hogy próbáljuk ki, nézzük meg, milyen lesz ez az egész.

Súlyos sérülés fosztotta meg a magyar válogatottságtól

Nem is szerepelt rosszul az Ittihad Kalba együttesénél Myke Ramos, 19 bajnokin tíz gólt és négy asszisztot számlálhatott a 11. helyen végző gárdánál. A folytatás is tervben volt, azonban a sors közbeszólt.

„Még négy meccs volt vissza a bajnokságból – addigra már aláírtam egy előszerződést egy másik csapattal a ligában – amikor elszakadt a keresztszalagom. Az utolsó találkozó után lett volna az orvosi vizsgálat, ami után hivatalos lett volna a szerződés, de megsérültem, és ment kukába az egész.”

De nem törte meg a szerencsétlen eset a játékost, tudta, hogy képes visszamászni a gödörből. A műtétre odahaza, Brazíliában került sor, a rehabilitációt pedig az első osztályban szereplő Atlético Paranaensénél csinálhatta, ahol a rendkívül profi körülményeknek köszönhetően egyéves kimaradás után, 2020 nyarán egészségesen kezdte meg a nyári felkészülést, sőt már a magyar válogatott sem tűnt olyan távoli álomnak...

„Az MTK még korábban megígérte, hogy segít megcsinálni a magyar állampolgársághoz szükséges papírokat, „meg is fenyegettek”, hogy ne menjek az Emírségekbe, csináljuk meg a papírokat, és akkor még akár a válogatottban is szerepelhetek. Aztán persze mégis kimentem, ki kellett próbálnom magam, majd jött az a sérülés. Amikor visszatértem a csapathoz, el is kezdtük intézni, és nagyon örültem, hogy majd Magyarországot képviselhetem a jövőben.”

A brazil szerint a nyári felkészülés során még a klubnál készülő Dzsudzsák Balázs is mondogatta neki, hogy a következő alkalommal már ő is mehet a válogatottba. De az MTK-n belül is egyre gyakoribb téma lett a lehetséges meghívó, ám Polyák Balázs sportigazgatónak rossz híreket kellett közölnie a támadóval:

Emlékszem, Polyák Balázs mondta, hogy mégsem kaptam meghívót valamilyen hiányzó papír vagy apró dolog miatt, de a következőn már biztosan ott leszek. Azt sose tudtam meg, hogy tényleg bekerültem volna-e, vagy sem, mivel egy héttel később egy edzésen megint elszakadt a keresztszalagom, ezúttal a másik lábamban.

Kis híján tönkrement a pályafutása, majd Nyíregyházán talált újból magára

Nagyon nehéz volt a diagnózis utáni első nap az akkor 27 éves játékos számára, de miután már tudta, mi vár rá, valahol könnyebbnek is érezte a rehabilitáció kezdetét. A dolgok azonban megint félresiklottak, egy év helyett két teljes éven keresztül kellett dolgoznia, hogy ismét pályára tudjon lépni, ami elmondása szerint kis híján tönkretette a karrierjét.

A második sérült évemben sem tudtam segíteni az MTK-nak, a csapat pedig a 2021–2022-es szezon végén kiesett, és miután ők sem hittek abban, hogy vissza tudok még jönni ebből, éltek a szerződésembe foglalt opciójukkal, és felbontották azt. Ekkor jött a Nyíregyháza és Feczkó Tamás, akit korábbról éppen az MTK-ból ismertem, és bizalmat adott nekem, annak ellenére, hogy tényleg nem volt garancia a visszatérésemre. De Istennek is hálát adok, hogy ez végül ismét sikerült.

A Szparinál töltött első évében végül a szezon közben tudott pályára kerülni, ahol négy góljával segített bebiztosítani a csapat bennmaradását a második vonalban, míg a 2023–2024-es idényben 18 bajnokin hat gólig és hat asszisztig jutott, igaz, ezúttal már bajnokként zárták a szezont az NB II-ben.

„Nagyon örültem, hogy részese voltam a feljutásnak, amivel tíz év után tért vissza az élvonalba a csapat. Az pedig külön öröm volt, hogy ezzel újra NB I-es klub tagja lettem. A következő szezonban sérülés miatt nem számíthatott rám egy ideig Tímár Krisztián (a szakember 2023-ban került a csapathoz – a szerk.), de ebből is visszatértem. Nagyjából tíz meccset játszhattam, de gólt nem sikerült szereznem, nem feküdt annyira a formáció és a játékstílus. Ilyenkor normális, ha a csapat másik csatárt keres, de számomra is jött egy új lehetőség Kazincbarcikáról.”

A borsodi együttesnél több ismerős is fogadta Ramost: a brazil Lucas és az ekkor már edzősködő Erős Gábor is csapattársa volt a kisvárdai időszaka során, Herjeczki Kristófot Nyíregyházáról, Polgár Kristófot pedig Szombathelyről ismerte, míg Bódi Ádámmal és Varga Józseffel mint ellenfél találkozott sokat a pályán.

Nagyon jól éreztem magam, jól sült el a váltás. Sikerült feljutni az NB I-be, bár a nyáron többek között elment Lucas, Józsi (Varga József – a szerk.) és Bódi is, és még ők mondták nekem, hogy jó lenne, ha én is csatlakoznék a Tiszakécskéhez.

Sérülései miatt már csak fél évekre tervez előre

A Tiszakécske a 2024–2025-ös idényben jutott fel az NB III-ból, így Myke szerint utána a bennmaradás volt az elsődleges cél, de idén a kedvező kezdés ellenére is hasonlóan gondolkodnak a klubnál: „Tisztában vagyunk azzal, hogy mire képes ez a keret, és próbáljuk élvezni most ezt a veretlenségi sorozatot. Meccsről meccsre gondolkozunk.”

Persze egyszer a visszavonulás gondolatával is el kell majd játszania a 34 esztendős csatárnak, aki sok-sok sérülése miatt inkább csak fél szezonokat mer tervezni.

Próbálom minél inkább élvezni a játékot, segítek és harcolok, amennyire tudok. Persze van pozitív példa a csapatban is, Lucas 37, Józsi 38, Bódi pedig 36 éves, és még mindig úgy futnak, mint a fiatal gyerekek.

Az elmúlt másfél évtizedre reflektálva a legnagyobb kontrasztot hozzáállásában látja: „Igazából itt éltem a felnőtt életemet Magyarországon, 20 évesen az ember még csak jól akarja érezni magát, de a focit viszont komolyan kell venni, és mivel 12 ezer kilométerre vagyok a hazámtól, így ezt csak komolyan van értelme csinálni, legalább egy kicsit történelmet írok, bárhol is vagyok.”

De hiába a nagy távolság, szülei segítségére is mindig számíthatott, ha pedig akad rá idő nyáron és télen, akkor otthon is szívesen tölti szabadidejét. Persze a nyelvtanulás is szóba jött, feleségével már magyarul beszélnek, bár mentőövnek mindig ott az angol is.

„Az elején szerettem tanulni a magyar szavakat, meg gyakoroltam is a pályán, bár néha még mindig nevetnek a kiejtésemen a fiúk. Nagyon nehéz egy nyelv, de igyekszem mindig fejlődni ezen a téren is.”

Egy dolog viszont bizonyos, ha majd végleg szögre akasztja a stoplist Myke Ramos, akkor párjával néhány évre biztosan Brazíliába mennek, de abban is biztos, hogy utána még visszatérnek Magyarországra, amit ő már bizony második otthonának is nevezhet.

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!