Mindent felforgathat Trump, Putyin és Hszi Csin-ping találkozója, Orbán Viktor kapóra jönne nekik

Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben rendszeresen jelentkezünk elemzésekkel a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.

November 18–19-én a kínai Sencsenben rendezik meg az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozóját, amelyen a szervezet 21 tagjának vezetői vitatják meg a világgazdaság, a nemzetközi kereskedelem és a térségi együttműködés legfontosabb kérdéseit. A fórum jelentőségét növeli, hogy tagjai között van az Egyesült Államok, Kína és Oroszország is, így a rendezvény alkalmat teremthet Donald Trump, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin háromoldalú egyeztetésére, amelynek lehetőségét orosz részről már felvetették.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentése szerint november első felében, várhatóan Abu-Dzabiban újabb amerikai–orosz–ukrán tárgyalásokat tarthatnak. Moszkva nyilatkozatai alapján a felek már megállapodtak a háromoldalú egyeztetések folytatásáról, a következő forduló pontos időpontja azonban még nem végleges. A két diplomáciai esemény összefügghet egymással, a sencseni nagyhatalmi egyeztetés ugyanis előmozdíthatja az ukrajnai rendezést, a háború lezárásához szükséges konkrét megállapodások azonban elsősorban a közvetlen béketárgyalásokon születhetnek meg.

Kosztur András geopolitikai elemzőt többek között arról kérdeztük, milyen jelentősége lehet egy esetleges sencseni nagyhatalmi csúcstalálkozónak, milyen politikai és stratégiai érdekek mentén alakíthatja álláspontját Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping, valamint milyen megállapodások szolgálhatják az Egyesült Államok, Oroszország és Kína céljait. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen érdekek fűződhetnek a három nagyhatalom részéről Orbán Viktor esetleges ENSZ-főtitkári jelölésének támogatásához.

Nagyhatalmi érdekek találkozhatnak Sencsenben

Kosztur András szerint egyre valószínűbb, hogy létrejön a nagyhatalmi csúcstalálkozó Donald Trump, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin között a kínai Sencsenben, legalábbis az orosz nyilatkozatok alapján már zajlik az előkészítése.

„A legjobb érv a találkozó mellett, hogy maga a lehetőség adott, hiszen mindhárom állam vezetőit egyébként is várnák az APEC-csúcs helyszínén” – tette hozzá az elemző, aki szerint mindhárom ország diplomáciai sikerként értékelhetne egy ilyen találkozót, függetlenül attól, hogy sikerül-e áttörést elérni a közöttük felvetett kérdésekben.

Az oroszok egy háromoldalú csúcs révén megerősíthetnék pozíciójukat, és azt az önképüket, hogy Oroszország a világ egyik meghatározó, az Egyesült Államokkal és Kínával egy súlycsoportba tartozó hatalma. Kína házigazdaként növelhetné diplomáciai súlyát, Donald Trump pedig régóta megállapodásra törekszik a másik két országgal több kérdésben is, és a találkozó révén talán egy lépéssel közelebb kerülhetne ezekhez. Az amerikaiak emellett a sencseni eseményre egy újabb, Miamiban rendezendő találkozó előkészítéseként is tekinthetnének, hiszen decemberben Donald Trump látja vendégül a G20-államok vezetőit

– mutatott rá Kosztur András.

A nagyhatalmi érdekekre részletesebben kitérve az elemző elmondta, Moszkva számára azért is fontos az orosz–amerikai viszonyban mutatkozó javuló tendencia megerősítése, mert szeretné elérni, hogy az Egyesült Államok a félidős választások után se térjen vissza Ukrajna támogatásának korábbi szintjéhez. Ez elsősorban a Biden-kormányzat idején biztosított jelentős katonai és pénzügyi segítségnyújtás, illetve a nagyszabású amerikai fegyverszállítások újbóli kiterjesztését jelentené.

Donald Trump az ukrajnai rendezés mellett a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos megállapodás lehetőségét is felvetette a találkozóval összefüggésben. Az amerikai elnök régóta szeretné elérni, hogy az orosz–amerikai atomfegyver-korlátozási egyezményekhez Kína is csatlakozzon. Kosztur András azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy Peking, amely a másik két nagyhatalomnál jóval kisebb nukleáris arzenállal rendelkezik, eddig nem mutatott hajlandóságot erre. Az elemző nem is tartja valószínűnek, hogy a kínaiak érdemben változtatnának az álláspontjukon. Úgy véli, a háromoldalú csúcs létrejötte körüli bizonytalanság elsősorban Kína hozzáállásával függhet össze, Peking számára ugyanis nem világos, milyen célt szolgálna egy ilyen találkozó.

Peking külpolitikai doktrínájába nem feltétlenül illeszkedik egy olyan találkozó, amelyről a nyugati sajtó már valamiféle »új Jaltaként« ír. Hivatalosan mind Kína, mind Oroszország a nemzetek közötti egyenrangú kapcsolatok alapelvét és a globális kormányzás fontosságát hangsúlyozza. Ezzel nehezen egyeztethető össze az a narratíva, amely a háromoldalú csúccsal összefüggésben »a világ újrafelosztását« vetíti előre. Ami miatt mégis érdemesnek tarthatják a találkozó megszervezését, az az, hogy mindkét ország szívességet tehet általa az amerikaiaknak, csökkentve ezzel a Washingtonnal való konfrontációt

– fejtette ki az elemző.

Kosztur András szerint az oroszok azzal tehetnének szívességet Washingtonnak, hogy a kínaiakat is tárgyalóasztalhoz ültetik a nukleáris fegyverek kérdésének megvitatására, Peking pedig azzal, hogy megpróbálja rávenni Moszkvát az amerikaiak által javasolt kompromisszumok elfogadására az ukrajnai háború rendezésének ügyében. Ezek a területi viták rendezését, a tűzszünet feltételeit, az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciákat és az Oroszországgal szembeni szankciók esetleges enyhítését érinthetik.

„Arról persze csak találgatni tudunk, hogy a háromoldalú csúcsot megelőzően a kínaiak és az oroszok miről egyeztetnek egymás között, megállapodnak-e valamiben, és ennek nyomán mennyire lennének készek komoly engedményeket tenni az Egyesült Államoknak, illetve mit várnának cserébe” – jegyezte meg Kosztur András.

Az Egyesült Államok érdekeivel kapcsolatban az elemző úgy fogalmazott, hogy Washington számára az ukrajnai háború és a nukleáris fegyverek kérdése mellett az iráni konfliktus miatt is fontos lehet a találkozó, az amerikai vezetés ugyanis szeretné megőrizni Moszkva és Peking semlegességét. Rámutatott, hogy Donald Trump egy közösségi médiában közzétett bejegyzésében az amerikai–orosz dízelmegállapodás megkötésének indokai között említette az iráni konfliktust is, leszögezve, hogy a két ország viszonyának kedvezőtlenebb alakulása esetén Moszkva jóval nagyobb segítséget nyújthatna Teheránnak. „Ez kulcsfontosságú szempont Washington számára, hiszen a szakértők többsége az Irán elleni amerikai csapások kiújulására számít a közeljövőben” – jelentette ki az elemző.

Kosztur András arra is felhívta a figyelmet, hogy már kevés idő van hátra a sencseni csúcstalálkozóig. Ezért kérdésesnek tartja, hogy amennyiben létrejön a háromoldalú egyeztetés, napirendre kerülhetnek-e olyan további, mindhárom nagyhatalmat érintő kérdések, mint a mesterséges intelligencia szabályozása, a világűr militarizálása vagy Kuba helyzete.

Új lendületet kaphat az ukrajnai békefolyamat

A napokban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy november első felében háromoldalú tárgyalásokat terveznek Ukrajna, az Egyesült Államok és Oroszország részvételével. Az orosz fél nyilatkozatai alapján az egyeztetésre Abu-Dzabiban kerülhet sor, ahol januárban és februárban már két alkalommal is tárgyalóasztalhoz ültek a három ország delegációi. Februárban Genfben is tartottak egy újabb fordulót.

Kosztur András szerint van összefüggés a sencseni csúccsal, de nem következik egyik a másikból. Utóbbi előrelépés lehet az ukrajnai konfliktus rendezésében is, a döntő kérdések azonban az orosz–ukrán–amerikai tárgyalásokon dőlhetnek el.

Az orosz–ukrán–amerikai tárgyalások folytatása fontos lépés a békéhez vezető úton. A tavaly augusztusi anchorage-i találkozó utóélete rámutatott, hogy az amerikai–orosz megállapodás, bár feltétele a háború lezárásának, önmagában kevés hozzá, ha Kijev és európai támogatói továbbra is ellenkeznek

– hangsúlyozta az elemző.

Jurij Usakov, Vlagyimir Putyin orosz elnök tanácsadója a sajtót arról tájékoztatta, megállapodás született arról, hogy a háromoldalú tárgyalások felújítására Oroszország, Ukrajna és az Egyesült Államok képviselőinek részvételével kerül sor, Európát azonban kizárnák az egyeztetésekről.

Ők ott lehetnek, ha jegyet vásárolnak. De senki sem szándékozik őket a tárgyalóasztalhoz meghívni

– fogalmazott az orosz elnök tanácsadója.

Az amerikai részvétellel zajló orosz–ukrán tárgyalások központi kérdései között szerepelhet a Donbasz ukrán ellenőrzés alatt álló részének sorsa, a szankciók feloldásának ütemezése, valamint Ukrajna háború utáni – már említett – biztonsági garanciáinak kérdése.

Kosztur András hozzátette, hogy az ukrajnai rendezési folyamat jóval a sencseni csúcs után is folytatódhat, és még azokat az elképzeléseket is túlzottan optimistának tartja, amelyek szerint a felek decemberben Miamiban lezárhatják a háborút. „Kizárni persze semmit sem lehet” – jegyezte meg. Az elemző szerint a rendezési folyamatba az európaiakat is be kellene vonni, egyelőre azonban nem világos, milyen álláspontot képviselnek. Ez a bizonytalanság a norvég és a finn vezetők Vlagyimir Putyinnal folytatott telefonbeszélgetései során is megmutatkozott.

Jonas Støre norvég miniszterelnök és Alexander Stubb finn elnök múlt héten részt vettek a Steve Witkoff és Volodimir Zelenszkij közti oslói találkozón is, és úgy tűnik, támogatják az amerikai békekezdeményezéseket, míg más európai vezetők bírálják ezeket a békítési kísérleteket. Mindenesetre lehet okunk a bizakodásra, a békefolyamat ugyanis ismét lendületet kapott, a háború lezárására így lehet esély a közeljövőben

– mondta Kosztur András.

Az új világrendben sem szűnnek meg a konfliktusok

Az elemző szerint az új világrend kialakulása a három nagyhatalom vezetőinek esetleges sencseni találkozójától függetlenül is zajlik, ugyanakkor az Egyesült Államok, Kína és Oroszország kapcsolata már nyolcvan éve meghatározó szerepet játszik a nemzetközi erőviszonyok alakulásában. Ennek ellenére Kosztur András kevés esélyt lát arra, hogy a három ország között akár informális, de állandó egyeztetési fórum jöjjön létre a világpolitika legfontosabb kérdéseinek eldöntésére.

Ennek egyik oka, hogy a nemzetközi konfliktusok rendezése egyre több kisebb szereplő bevonását igényli, miközben Washington, Peking és Moszkva külpolitikai elképzelései is jelentősen eltérnek egymástól. Az elemző úgy látja, az Egyesült Államok jelenleg az államok közötti versenyre helyezi a hangsúlyt, amelyben vezető hatalomként előnyös helyzetben van. Ezzel szemben Kína és Oroszország a különböző politikai rendszerek és civilizációk együttélését, valamint a két- és többoldalú együttműködésekre épülő nemzetközi rendet szorgalmazza.

Kosztur András szerint Moszkva és Peking korábban abban bízhatott, hogy Donald Trump elnöksége lehetőséget teremt az Egyesült Államok bevonására ebbe az együttműködésbe, amelynek egyik célja a nemzetközi intézményrendszer átalakítása a megváltozott globális erőviszonyoknak megfelelően. Mára azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az amerikai–kínai és amerikai–orosz ellentétek tartósak lehetnek, függetlenül attól, ki vezeti az Egyesült Államokat. „Így a cél inkább a közvetlen konfrontáció elkerülése lehet, mintsem valamiféle nagy, átfogó világrendezésről való megállapodás” – összegezte az elemző.

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!