Nem elég elvárni a távfűtés zöldülését, támogatni is kell

A számos, de összességében kis súlyú alternatív, zöld megoldás dacára a hazai távfűtés nagy súllyal támaszkodik a dráguló földgázra. Lassan halad a hőközpontok gazdaságosabb költséggazdálkodást lehetővé tévő szétválasztása, ahogyan a távfűtéses lakások fűtésének szabályozása, hőfelhasználának egyedi mérése is. A Világgazdaság a felsorotlak terén eddig elért erdményekről, teendőkről  Orbán Tibort, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének elnökét kérdezte. 

Tavaly indult egy 45, egy 20 és egy 51 milliárd forintos pályázat is a távfűtés korszerűsítéséhez kapcsolódóan. Jellemzően mire fordították a társaságok ezt a pénzt?

A hazai távhőszektor fejlesztését jelenleg két jelentős támogatási program is segíti. A Távfűtési rendszer infrastruktúrájának korszerűsítése és fejlesztése című program keretösszege 45 milliárd forint, amelyből 5 milliárd forint energiahatékonysági fejlesztésekre, míg 20 milliárd forint a megújuló energiaforrások részarányát növelő beruházások távhőrendszerbe történő bekötésére fordítható. A Megújuló energián alapuló távfűtési rendszer korszerűsítése és fejlesztése című pályázat további 51 milliárd forintos támogatási kerete az ágazat energiaátmenetét segíti.

A benyújtott pályázatok a felhívásokban meghatározott támogatható tevékenységekkel összhangban jellemzően

• hőközpontok korszerűsítésére és szétválasztására,
• távhővezetékek rekonstrukciójára,
• hőtárolási kapacitások kiépítésére,
• valamint a hatékony távfűtés feltételeit megteremtő megújuló alapú hőtermelő berendezések létesítésére irányulnak.

A fejlesztések célja a távhőrendszerek energiahatékonyságának javítása, a megújuló energiaforrások nagyobb arányú hasznosítása, valamint a fogyasztók számára hosszú távon versenyképesebb és fenntarthatóbb távhőszolgáltatás biztosítása.

Az elmúlt egy évben volt-e érdemi előrelépés a fűtőtestek szabályozhatósága terén?

Az elmúlt egy évben a hőleadók szabályozhatósága terén érdemi előrelépést jelentett a Távolról leolvasható fűtési költségmegosztók felszerelése távhővel ellátott lakóépületeknél (TKM/2025) pályázat. A felhívás a termosztatikus radiátorszelepek, valamint a távolról leolvasható fűtési költségmegosztók telepítésének támogatásával járult hozzá a távfűtött lakóépületek fűtési rendszereinek korszerűsítéséhez. A program iránti jelentős érdeklődést jól mutatja, hogy az eredetileg rendelkezésre álló 5 milliárd forintos támogatási keretet egy alkalommal megemelték 4,1 milliárd forinttal. A rendelkezésre álló források ugyanakkor továbbra sem fedezik teljes egészében a jelentkező fejlesztési igényeket: jelenleg is mintegy 3,2 milliárd forint összértékű beruházás vár arra, hogy egy esetleges újabb keretemelés révén támogatásban részesülhessen és megvalósulhasson.

A program tapasztalatai alapján a lakosság és a távhővel fűtött társasházak körében továbbra is erős az igény az egyedi szabályozhatóságot és a fogyasztásalapú elszámolást lehetővé tevő műszaki megoldások iránt. Ezek egyszerre javítják az energiahatékonyságot, növelik a fogyasztói komfortot és segítik a fűtési költség tudatosabb kezelését. Erre figyelemmel a jövőben is indokolt ezen támogatási program folytatása.

A távfűtéses lakásoknak mekkora hányadában fizetnek a fűtésért költségmegosztás alapján?

Iparági szakmai becslések szerint hazánkban mintegy 300-350 ezer távfűtött lakásban számolják le a fűtés költségét fogyasztásarányosan, költségmegosztóval.

A szabályozhatóság és a költségmegosztás révén már tavaly is csökkent a lakások hőfelhasználása. Az elmúlt fűtési idényben (radiátorszeleptől függően) elért 6-15 százalékos arány még növelhető észszerű határokon belül?

A megtakarítás növelésének vannak műszaki és komfortszempontú korlátai. Az észszerűen elérhető további eredmények elsősorban az egycsöves átfolyós fűtési rendszerek korszerűsítésével, szabályozhatóságának és fűtési költségmegosztásának kialakításával, valamint az arra alkalmas fűtési rendszerű épületekben, a termosztatikus radiátorszelepek beépítésével, fűtési költségmegosztók felszerelésével, az épületen belüli fűtési rendszerek hidraulikai beszabályozásával, továbbá a felhasználói tudatosság erősítésével érhetők el. Szintén jelentős energiahatékonysági potenciál van az épületek használati melegvíz rendszereinek korszerűsítésében.

Az említett épületgépészeti beavatkozásokon túl primer oldalon a hőközpontok korszerűsítése, szétválasztása is hozzájárulhat az energiahatékonysághoz.

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a szabályozhatóság elsődleges célja nem a komfort rovására történő energiamegtakarítás, hanem annak biztosítása, hogy a felhasználók a tényleges igényeiknek megfelelő helyiség hőmérsékletet tudják beállítani, miközben elkerülhetővé válik az esetleges túlzott fűtésből eredő energiapazarlás. A nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján a szabályozhatóság, a költségmegosztás és a korszerű épületgépészeti megoldások együttes alkalmazása jelentős szerepet játszhat a távhőrendszerek energiahatékonyságának további javításában.

Mindezek mellett az energiafelhasználás csökkentésében továbbra is meghatározó szerepe van az épületek hővédelmi korszerűsítéseinek, különösen a megfelelő hőszigetelésnek és a korszerű nyílászárók használatának.

Ön szerint mely területeken van leginkább szükség a hazai távfűtőrendszerek fejlesztésére?

Véleményem szerint a hazai távhőrendszerek fejlesztésében a legnagyobb lehetőség továbbra is a hőközpontok korszerűsítésében és szétválasztásában, a távhővezeték-hálózatok rekonstrukciójában, a hőtárolási kapacitások kiépítésében, valamint a megújuló energiaforrásokra épülő hőtermelő berendezések létesítésében rejlik. Ezek egyszerre járulnak hozzá az energiahatékonyság javításához, a hálózati veszteségek csökkentéséhez, az energia- és ellátásbiztonság erősítéséhez és a földgáztól való függés mérsékléséhez.

Kiemelt jelentőségűnek tartom a hatékony távfűtés feltételeinek megteremtését, amelynek része

• a geotermikus energia,
• a fenntartható biomassza,
• a hulladékhők
• és egyéb megújuló energiaforrások

fokozott bevonása a távhőtermelésbe, valamint ezek integrációját támogató hőtárolási megoldások alkalmazása.

Emellett a következő évek egyik meghatározó fejlesztési iránya a digitalizáció lehet. Az intelligens mérési rendszerek, a távolról leolvasható fogyasztásmérők, a korszerű szabályozási és felügyeleti rendszerek, valamint az adatvezérelt üzemeltetési megoldások lehetővé teszik a távhőrendszerek hatékonyabb működtetését, a veszteségek további csökkentését és a fogyasztói igényekhez még jobban igazodó szolgáltatás nyújtását. 

Ennek lényege, hogy a villamosenergia- és távhőrendszerek ne elkülönülten, hanem egymással összehangoltan működjenek. A távhőrendszerek különösen alkalmasak arra, hogy a villamosenergia-rendszer rugalmasságát és szabályozhatóságát támogassák például nagyméretű hőszivattyúk, elektromos kazánok és hőtárolók alkalmazásával. Ez lehetővé teheti az időjárásfüggő megújuló villamosenergia-termelés időszakosan rendelkezésre álló többleteinek hasznosítását, miközben csökkenhet a fosszilis energiahordozók felhasználása és javulhat az energiarendszer egészének hatékonysága, ellátásbiztonsága.

A jövő versenyképes távhőszolgáltatása ezért nemcsak energiahatékony, megújuló energiaforrásokra épülő és digitalizált lesz, hanem egyre szorosabban integrálódik a villamosenergia-rendszerrel és az energiatárolási infrastruktúrával is. Ez a szemlélet egyszerre erősítheti az ellátásbiztonságot, a megfizethetőséget és a klímavédelmi célok teljesülését, miközben új szerepet adhat a távhőnek a magyar energiarendszer átalakulásában.

Országosan nagyjából milyen arányú a távhőrendszerek hővesztesége?

A hazai távhőrendszerek hővesztesége országos átlagban az európai uniós átlaggal összhangban, 12 százalék örül alakul. A hőveszteség rendszerenként természetesen eltérő, függ az adott hálózat korától, műszaki állapotától, hosszától és az üzemeltetési körülményektől, a hazai távhőrendszerekben jellemzően 10-15 százalékos. A veszteségeket csökkentik azok a várható fejlesztések, amelyek a vezetékhálózat rekonstrukciójára, korszerű előreszigetelt, közvetlenül földbe fektetett, hibajelző rendszerrel ellátott csővezetékek alkalmazására irányulnak.

Történt az elmúlt egy évben előrelépés a hőközpontok korszerűsítése, illetve szétválasztása terén?

A hőközpontok korszerűsítése és szétválasztása terén az elmúlt egy évben érdemi előrelépés még nem történt. Ennek elsődleges oka, hogy a Modernizációs Alap MA/TÁVHŐ/01 pályázati felhívására benyújtott, a távhőszolgáltatás energiahatékonyságának javítását szolgáló projektek esetében eddig nem bocsátották ki a támogatói okiratokat, így a beruházások megvalósítása sem indulhatott el nagyobb számban.

Ugyanakkor a fejlesztési igények azonosítása és a projektek előkészítése megtörtént, a pályázatok egy része valószínűsíthetően a hőközpontok korszerűsítésére, illetve a korábban egy hőközpontról ellátott épületek hőközpontjainak szétválasztására irányul. A támogatási döntések megszületése után hamarosan megkezdődhetnek a kivitezelés közbeszerzési eljárásai. E fejlesztések hozzájárulhatnak a távhőrendszerek energiahatékonyságának javításához és az épületenkénti szabályozhatóság növeléséhez.

Az elmúlt egy évben mennyire zöldült a hazai távfűtés, csökkent-e kimutathatóan a gázfüggése?

A hazai távhőszektor energiaátmenete szempontjából az elmúlt egy évben érdemi előrelépés még nem történt. Ennek elsődleges oka, hogy a Modernizációs Alap MA/TÁVHŐ/02 pályázati felhívására benyújtott, a megújuló energiaforrások részarányának növelését célzó projektek esetében sem került sor ezidáig a támogatói okiratok kibocsátására, így legtöbb esetben a beruházások megvalósítása sem indulhatott el.

Ugyanakkor a fejlesztési tervek rendelkezésre állnak, és a benyújtott pályázatok jelentős része kifejezetten a távhőtermelés földgázkitettségének mérséklését szolgálja. A tervezett beruházások között szerepelnek geotermikus energiára, biomasszára, napkollektorra, valamint hőtárolási megoldásokra épülő fejlesztések, amelyek megvalósulásuk esetén számottevően csökkenthetik a földgáz részarányát a hazai távhőtermelésben.

A támogatási döntések meghozatalát és a projektek elindulása után felgyorsulhat a szektor dekarbonizációja, valamint fokozatosan csökkenhet a távhőtermelés földgázfelhasználása és az import energiahordozóktól való függősége. A fejlesztések egyúttal hozzájárulhatnak az energia- és ellátásbiztonság erősítéséhez és a távhő hosszú távú versenyképességének javításához is.

Nőtt a távfűtéssel ellátott lakó- és más épületek száma?

Igen, a hazai távhőszolgáltatást igénybe vevők köre az elmúlt években folyamatosan bővül. A növekedés mértéke jól érzékelteti, hogy a távhő továbbra is versenyképes és biztonságos fűtési megoldás a felhasználók számára. A kedvező tendencia mögött egyaránt szerepet játszik a szolgáltatás magas ellátásbiztonsága, a kedvező árú lakossági díjszabás, valamint a távhőrendszerek energiahatékonyságát és környezeti teljesítményét javító fejlesztések megvalósulása.

Hosszabb távon a megújuló energiaforrások egyre szélesebb körű integrációja, a korszerű hőtárolási megoldások alkalmazása és a hálózatok modernizációja tovább erősítheti a távhő versenyképességét, így hozzájárulhat a felhasználói kör további bővüléséhez is.

A távfűtés további terjedésének különösen jelentős lendületet adhat, amennyiben a Wekerle Sándor Bérlakásépítési Programban épülő új lakóépületek a hatékony távhőrendszerekhez kapcsolódnak. Ez összhangban áll azokkal a nemzetközi tapasztalatokkal, amelyek szerint a nagyobb léptékű lakóingatlan-fejlesztések esetében a korszerű távfűtési rendszerek alkalmazása egyszerre szolgálja az ellátásbiztonsági, energiahatékonysági és klímavédelmi célokat. A megfelelően kialakított és megújuló energiaforrásokra támaszkodó távhőrendszerek a jövőben is fontos szerepet tölthetnek be a megfizethető és fenntartható lakhatás biztosításában.

Fedezi a távhőszolgáltatók rezsicsökkentés miatti bevételkiesését az ezt célzó kompenzáció?

Igen. A lakossági távhődíjak rezsicsökkentésből fakadó kiesését a távhőszolgáltatási támogatás, közismert nevén a távhőkassza teljes mértékben kompenzálja.

Jellemzően mekkora a különbség a rezsicsökkentett és a piaci távhődíj között?

Az országban a távhőszolgáltatással rendelkező városokban a helyi adottságokat is figyelembe vevő, az intézményeknek meghatározott, önköltség alapú hatósági hődíj, és a 2011 óta befagyasztott, 2014 óta rezsicsökkentett lakossági hődíj egyaránt eltérő. Általánosságban mindenesetre elmondható, hogy a piaci alapon számított, va-lamennyi ténylegesen felmerült költséget tartalmazó távhődíj jellemzően lényegesen, akár többször magasabb, mint a lakossági felhasználók által fizetett díj. Ennek eredményeként a rezsicsökkentés továbbra is jelentős közvetlen megtakarítást jelent a távhővel ellátott háztartásoknak. Ennek a többlet-forrásigényét továbbra is a távhőkassza biztosítja.